2011 07. 22.-én nagyon érdekes és izgalmas napra ébredtünk. Egyesületünk történetében először rendeztünk 24 órás versenyt. Munkaidő után egyesületi tagjaink a  már megszokott és nagyon jól bevált Chicago Pizzeriában gyülekeztek, majd 19 órakor 12 fő elkezdte a maratoni csatát. Az első 4-5 fordulót még mindenki könnyen vette, aztán ahogy egyre jobban belefolytunk az éjszakába, egyre több embernek nyúlt a szája játék közben, és a kávé is egyre intenzívebben fogyott. Egész este finom, friss zsíros kenyeret kaptunk hagymával a házigazdáktól. A monoton versenyt éjfél körül egy baráti társaság érkezése rázta fel. akik felvették a tempót a versenyzőkkel, és majd a verseny végéig szórakoztatták a megjelenteket zenével – énekkel. ezen oldalon jegyzem meg, hogy tagjaink idegrendszere az elhangzott zenei darabok mennyiségével egyenes arányban kopott el. Mire elértük a reggel időpontját, már mindenki túl volt az első hullámvölgyén, így a reggelit viszonylag frissen tudtuk elkölteni. A kis pihenés is jólesett mindenkinek, így erőnlétileg megújulva, a baráti társaság éneklésétől övezve folytattuk a megmérettetést. Az ebédhez közeledve a többségnek már jobban esett volna állva játszani, mint ülve, tekintve, hogy a padok a sok üléstől már feltörték az ülőgumóinkat. A ebéd ismét a már megszokott és bevált – a Pizzéria étlapján található ételekből, saját választás alapján került ki. A bőséges és ízletes ebéd után ismét nekigyürkőztünk az utolsó 5 órának. Saját magam úgy tapasztaltam, hogy nem kellett volna ebédelnem, mert teleraktam a gyomrom és rettentő mód elálmosodtam. Az utolsó 3-4 forduló csendesen telt el, bár az éjszaka megismert dalos kedvű társaság azért nem lankadt, és danoltak bőszen. Az utolsó fordulót nagyon várta  már mindenki, és mikor az utolsó parti is befejeződött, megkönnyebbült sóhajokat lehetett hallani, bár ez lehet annak is szólt, hogy a dalos pacsirták is elfáradtak és nem szórakoztattak már minket. Dicséretes, hogy mindenki kitartott az utolsó percig, senki nem adta fel a versenyt. Érdekes volt, hogy a szokásos versenyek utáni öröm ultihoz nem maradt senki. Ki érti ezt? Örömteli volt, hogy 24 óra alatt nem nagyon hangzott el hangos szóváltás, vagy vita a versenyen. Senki nem ment haza üres kézzel, az első három helyezett kupát – érmeket kapott, de mindenki kapott egy emléklapot a kitartásáért. Bízom benne, hogy összejövünk még ilyen, vagy valamilyen másféle lebonyolítású versenyen, a szokásos társasági ulti partikon kívül is.

Beszámolóm végén még íme a helyezési sorrend, érdekesség, hogy a végső sorrend kialakulásánál nem a fordulónkénti helyezésekért kapott pontokat, hanem a segédpontokat vettük figyelembe:

1. Kókai Sándor 577 pont

2. Szuda Sándor 444 pont

3. Oláh Imre 285 pont

4 Bakos Sándor 283 pont

5.Benyovszki Pál 218 pont

6. Fábián József 23 pont

7. Rónyai István 8 pont

8. Zsíros György -105 pont

9. Bácskay Zoltán -250 pont

10. Gellért Lajos -418 pont

11. Bjelik Csaba -436 pont

12. Vígh Béla -629 pont

Sasi

Köszönöm Benyovszki Palinak( be8ki) és Bácskay Zolinak(Sasi) a segítséget!

Bakos Sanyi (Ali)